Abstract

Koreográfus Évfordulók 1.

Choreographers' Anniversaries 1.

Milloss Aurél, Szabó Iván és

Nádasi Ferenc munkássága

The Work of Aurél Milloss, Iván Szabó and Ferenc Nádasi

absztraktfüzet

Abstract

Magyar Táncművészeti Egyetem

Budapest

2018


Az absztraktfüzet szerkesztői:

Kővágó Zsuzsa (Magyar Táncművészeti Egyetem)

Bólya Anna Mária (Magyar Táncművészeti Egyetem)

Kavecsánszki Máté (Debreceni Egyetem)


A konferencia szervezői:

Magyar Táncművészeti Egyetem Tánctudományi Kutatóközpont

  Kővágó Zsuzsa címzetes főiskolai docens

  Bólya Anna Mária egyetemi docens

  H. Major Rita főiskolai tanár

  Ledniczky Bea tudományos titkár

Szegedi Tudományegyetem, MTA Tánctudományi Munkbizottság

  Felföldi László címzetes egyetemi tanár, alelnök

Debreceni Egyetem

  Kavecsánszki Máté egyetemi adjunktus

A rendezvény az MTE "A magyar színpadi táncművészet történetének forrásai 2." című NKFIH K. 115676 sz. kutatási programjának keretében valósul meg.



A szimpóziumról

2018-ban merült fel egy szimpóziumsorozat szervezésének ötlete, amely hagyományteremtő jelleggel az évi aktuális évfordulós táncos személyiségekről emlékezik meg. Ennek első állomása a jelen szimpózium. A rendezvény több szempontból is újat hoz. Elsősorban a méltatlanul elfeledett nemzetközi hírű magyar koreográfus, Milloss Aurél művészi munkásságáról emlékezik meg, felpezsdítve a már eddig is szép eredményekkel rendelkező magyarországi Milloss kutatást. A szimpózium másik erénye, hogy a magyarországi tánctörténeti kutatás és oktatás személyiségeit, a művészeti szakma képviselőit és tánccal foglalkozó archívumait hozza össze egy rendezvényen. Ehhez kapcsolódik egy különleges aktualitással rendelkező kérdés: az archívumok és adatbázisok kezelése, nyilvánossá tétele. A szimpóziumot követő kerekasztal beszélgetésen a tánckutató és archívum vezető szakemberek erről osztják meg tapasztalataikat egymással. A szimpózium aktualitása: Nádasi Ferenc 125 éve született, Milloss Aurél 30 éve halt meg, Szabó Iván pedig 105 éve született és 20 éve halt meg. Egy-egy szempontból mindhárom személyiség különleges a magyar tánctörténeti palettán. Milloss koreográfusi személyisége különösen jelentős. A szimpóziumot a nemzetközi hírű Milloss kutató, Patrizia Veroli előadása nyitja meg. Ehhez kapcsolódik, hogy a magára már régen várató Veroli-féle Milloss monográfia fordítása is elindult Kővágó Zsuzsa kezdeményezésére. Megjelenése 2019-re várható. A kiadvány méltó magyarországi megemlékezés lesz Milloss személyiségéről. Milloss koreográfusi munkássága elsősorban A csodálatos mandarin koreográfia főszereplőinek élményszerű emlékezései alapján bontakozik ki. Nádasi Ferenc a magyarországi balettmetodika alapjait rakta le. Keze alatt nevelkedett a magyarországi balettélet sok nagyszerű táncosa. Az ő munkássága kapcsán is élményszerű megemlékezést mutat be a szimpózium, egy volt tanítványának emlékezése, és egy balettóra-rekonstrukció által. Szabó Iván méltán nevezhető polihisztornak, hiszen más képzettségei mellett szobrász és egyben koreográfus volt. Néptánc koreográfia szerkesztési jellegzetességei nagyon erősen továbbéltek a magyar néptánc színpadi koreográfiákban. Az élményszerű megemlékezések mellett, amelyek pótolhatatlanul járulnak hozzá egy-egy személyiségről megalkotott képhez, a magyarországi tánctörténeti kutatók fontos találkozása is lesz a szimpózium.

A szervezők


On the symposium

The idea of organizing a symposium arose in 2018 with the aim of creating a tradition to commemorate the anniversaries of dancers and dance-related personalities of the given year. This very symposium is the first step. The event will bring about novelties in several aspects. First and foremost it will commemorate the internationally renowned and unworthily forgotten oeuvre of choreographer Aurel Miloss of Hungarian descent, thus giving a further impetus to Hungarian research into his work, already producing considerable results. Another virtue of the symposium is that it can summon researchers and teachers of Hungaraian dance history, as well as its archives to the same event. A related and absolutely up-to-date question is how to handle and make archives and data bases available. At a round -table discussion experts of the mentioned fields will share their views about this. The facts that Ferenc Nádasi was born 125 years ago, Aurel Miloss died 30 years ago, whereas Iván Szabó was born 105 years ago and passed 20 years ago make the meeting topical. Miloss was an outstanding choreographer, his internationally renowned researcher, Patrizia Veroli will deliver the opening lecture. It has to be added that the translation of Veroli's Miloss monograph has been launched on the initiative of Zsuzsa Kővágó and is expected to be published in 2019. Its publication will serve as an event of merit in Hungary devoted to Miloss. His artictic achievement can primarily traced back from the experiences and memories of the leading characters of the Miraculous Mandarin. Ferenc Nádasi is the founder of Hungarian ballet methodology. Many of our outstanding dancers were educated during his period. To create a real experience the conference has invited a former student to commemorate him and a ballet class will be reconstructed as well. Iván Szabó can easily be considered a polymath as besides other qualifications he worked as a sculptor and a choreographer, too. His structural particulars in folk dance choreographies outlived in stage choreographies of Hungarian folk dances for a long time. Personal commemorations provide additional information for the portray of a famous figure, while the symposium will serve as an important meeting for dance history researchers.

The Organizers


Patrizia Veroli: Dance in Italy from the unification of the country until the arrival of Aurel Milloss

Italy has been a national country since 1871. Before that date, several nation states (all speaking the Italian language) existed on the Italian peninsula, and they underwent several changes in terms of reigning dynasties, and cultural contexts. As known, the artistic dance was born at the Renaissance courts, and got rooted in France only in the XVI century. The first commercial theatre opened in Venice in 1637, and a large number of dance treatises was in Italy since the XV century. Since the introduction of ballet d'action (action ballet) in the XVIII century mime has been a specificity of the Italian dance divertissements and ballets, also as a consequence of commedia dell'arte, the specific form of theatre which Italian companies brought all over Europe. In 1871, when Italy became a unified country, the Italian dance technique was famous all over the Western world: Italian dance masters brought ballets abroad, and taught abroad, even as far as the United States. The Italian dance technique was very strong and was exported from Italian ballerinas even to Russia, where it contributed to the shaping of a Russian style. In Italy Ballets were staged in opera houses, and the Milan Teatro alla Scala was the most important of them. In 1881 the ballet Excelsior debuted: with its hundreds of dancers, mimes and extras, it was an instant success and made a strong impact on the taste of the subsequent years. The five tours of Diaghilev's Ballets Russes in Italy (1911, 1917, 1920, 1921, 1927) and the single tour of Isadora Duncan (1912) and Rudolf Laban (1924) did not change the situation a lot. The taste of the audience all over the country stayed long influenced by Manzotti's gigantic works, ballet was danced by women who also impersonated men in travesty. Modern dance did get some roots, but specially since 1930 Fascism "closed" the country and exerted a severe ideological pressure. In the presentation a few filmed excerpts, reproductions of prints and photographs will be shown related to: the ballet Excelsior (a staging of 1916); Nicola Guerra's dance classes at the Rome Royal Opera House School (1933); a solo by the Russian modern dancer Jia Ruskaja (1929); women practicing rhythmical gymnastics in a Rome sport stadium (1941).


Patrizia Veroli: Aurel Milloss and Italy - a dance artist between the classical heritage and the modern school

The paper will deal with the Hungarian dancer and choreographer Aurel Milloss (Ozora, 1906-Rome 1988) who developed an important and prolific international career between 1932 and 1977. He staged his ballets in several countries, from Germany to Italy, from Argentina to Brasil, from France to Germany and Austria. He is of great repute with the creation of 176 ballets, and besides that he created the dances for a large number of operas.

I will focus Milloss' activity in Italy, starting from his seven-year directorship of the ballet at the Royal Opera House of Rome from 1938 to 1945. During that period he accomplished a sort of dance renaissance which was thoroughly unique in Italy. He taught the Rome ballet company his own classical-modern style, where the control and refinement typical of classical ballet was inflected through the conquests of modern dance in terms of expressivity. He attracted many of the most important Italian composers and painters to his dance theatre: his vision was strongly indebted to the accomplishment of the Russian impresario Sergei Diaghilev and his Ballets Russes. At a time where very little was known about dance history, Milloss taught his dancers the principles of their art and the way how they had developed over time. Milloss was also a formidable dancer, and his talent brought him to impersonate mainly characters haunted by devilish needs (the case of the Chinese Mandarin in Bartok's Miraculous Mandarin) or an unbearable anguish (his Petroushka, in the equivalent Stravinsky's ballet).

After the war, Milloss worked very often in Italy, particularly at the Florence May Festival, in Venice and Milan. His work became synonymous with a very high theatrical standard, consisting of a very strict collaboration between choreographer, composer and set designer, a great knowledge of the stage and its needs and the rare talent to create grand open air theatrical landscapes.

The presentation places Milloss among the most important European choreographers of the XX century. A couple of short films and large number of photographs will be shown related to the ballet La bottega fantastica (The fantastic toyshop), of 1939, and an excerpt from one of his ballets of the 1960s.


Kővágó Zsuzsa - Bólya Anna Mária: Egy készülő könyvfordítás margójára - A három személyiség kapcsolata

A szimpozium aktualitása: Nádasi Ferenc 125 éve született, Milloss Aurél 30 éve halt meg, Szabó Iván pedig 105 éve született és 20 éve halt meg. Egy-egy szempontból mindhárom személyiség különleges a magyar tánctörténeti palettán. Milloss koreográfusi személyisége különösen jelentős. A szimóziumot a nemzetközi hírű Milloss kutató, Patrizia Veroli előadása nyitja meg. Ehhez kapcsolódik, hogy a magára már régen várató Veroli-féle Milloss monográfia fordítása is elindult Kővágó Zsuzsa kezdeményezésére. Megjelenése 2019-re várható. A kiadvány méltó magyarországi megemlékezés lesz Milloss személyiségéről. Milloss koreográfusi munkássága elsősorban A csodálatos mandarin koreográfia főszereplőinek élményszerű emlékezései alapján bontakozik ki. Nádasi Ferenc a magyarországi balettmetodika alapjait rakta le. Keze alatt nevelkedett a magyarországi balettélet sok nagyszerű táncosa. Az ő munkássága kapcsán is élményszerű megemlékezést mutat be a szimpózium, egy volt tanítványának emlékezése, és egy balettóra-rekonstrukció által. Szabó Iván méltán nevezhető polihisztornak, hiszen más képzettségei mellett szobrász és egyben koreográfus volt. Néptánc koreográfia szerkesztési jellegzetességei nagyon erősen továbbéltek a magyar néptánc színpadi koreográfiákban. Az élményszerű megemlékezések mellett, amelyek pótolhatatlanul járulnak hozzá egy-egy személyiségről megalkotott képhez, a magyarországi tánctörténeti kutatók fontos találkozása is lesz a szimpózium. A három személyiséget egy szintén méltatlanul kevéssé közismert produkció, a Magyar Csupajáték köti össze. Az elfeledés oka a konkrét színpadi anyag homályban maradása is lehet. A lehetséges rekonstrukcióhoz mutat be a szimpozium érdekes anyagokat. A Magyar Csupajáték produkció mellett a három táncos személyiséget olyan jelentős erő köti össze, amely a nagy egyéniségek jellemzője: egymás művészi és emberi tisztelete.

In the margins of a book translation in the making

The three persons are connected by an unmeritedly unknown production, the "Magyar Csupajáték" ("All Game"). The reason for oblivion may be that the actual stage material has remained in obscurity. The symposium presents interesting material for a possible reconstruction. Besides "Magyar Csupajáték" the three dance figures are also united by a major force, characteristic of great personalities: respect for one another both as humans and artists.

Pártay Lilla és Szakály György Kossuth-díjas balettművészek emlékei Milloss Aurél művészetéről

Milloss Aurél - bár hazájától távol élt -, előadó-, alkotóművészi, s a táncszínpadtól történt visszavonulása után is, ha csak tehette, figyelemmel kísérte a magyarországi táncművészet eseményeit, balettművészeink hazai és nemzetközi pályáját. Az1982-es Bartók - Kodály emlékévben - hosszú évek eltelte után - járt először itthon, s már ekkor felmerült a gondolat, általa válogatott művek hazai megismertetésére. A művek között szerepelt az 1942. évi "Ős Mandarin" hazai színrevitelének lehetősége. A főszerepek abszolválására már ekkor is a két táncművész személyében gondolkodott, ahogy ő mondotta: "a nagyszerű, szenzibilis táncosnő, Pártay Lilla a Lány", s - ahogy írásba is adta - Szakály Györgynek az "egyéninek érzett alakító tehetségébe vetett hitem" intonálta a szerep kiválasztására. /1986-87-ben az újra szerveződött Szegedi Balett indult volna a nevezett művel, s a kiválasztott művészekkel, de az alkotó egészségi állapota már nem tette lehetővé a bemutatót./ 1990-ben immár In memoriam - olaszországi tanítványok betanításában - a Mandarin megérkezett. Rövid emlékezésben Pártay Lilla - aki koreográfusként egy gyönyörü kamaraművel is emlékezett a mester művészetére 1989-ben - és Szakály György vallanak személyéről és művészi találkozásaik élményéről.

Aurel Miloss, although living far away from his homeland followed the events of the Hungarian dance art, the domestic and international career of our ballet dancers with attention whenever he could, even after his retirement from the stage and his performing and creative career. After long years he first visited Hungary in 1982 in the commemorative year of Bartók and Kodály and right then the idea of introducing plays in his selection to the Hungarian audience was born. Among the plays there was the concept of staging the "Ancient Mandarin" of 1942. From the very beginning he decided on two dancers for the main roles, "the marvellous, sensible dancer Lilla Pártay" for the role of the Girl, and György Szakály, based "on my belief in his individual, creative talent" as a document proves. The re-organized Szeged Ballet in 1986-87 would have launched this performance with the chosen artists but the poor health of Millos hindered the plans.The Mandarin arrived in 1990, already in memoriam, instructed and staged by his desciples in Italy. Lilla Pártay (who in 1989 payed tribute to him with a beautiful chamber piece as a choreographer) and György Szakály remember him and speak about his personality and their personal meetings.


Kővágó Zsuzsa: Néhány szó Milloss Aurél leveleiről

1990-ben került birtokomba Kralovánszky Alán történész - Pekáry István örököse - szíves jóvoltából Milloss Aurél barátjához- és művésztársához Pekáry Istvánhoz írott - négy évtizedet felölelő -leveleinek gyűjteménye. Az írásokból nem csak egy barátság alakulásának fázisait ismerhetjük meg, hanem nagyon fontos kor-, művészet- és művelődéstörténeti dokumentum anyag került birtokomba, és a Magyar Táncarchivum gyűjteményébe. Kötelességemnek éreztem, hogy duplikátumok formájában e nagyon fontos információkat tartalmazó, sokszor, megható, megdöbbentő írások a szakmai közgyűjteményben a mindenkori kutatók rendelkezésére álljanak. A levelekből néhányat közreadtam a Tánctudományi Tanulmányok, ill. a Tánctudományi Közlemények aktuális számaiban . Jelenleg a "Pekáry levelek" mellett a számomra nagyon megtisztelő hozzám írott levelekkel együtt megjelentetésre készítem elő a gyűjteményt. Néhány levélrészlet bemutatásával illusztrálom a Mester barátai, hazája iránti meg nem szűnő érdeklődésének, és nemzetközi sikerének momentumait.

In 1990 I obtained the collection of letters of four decades by Aurel Miloss to his friend and fellow artist, Iván Pekáry through the historian Alán Kralovánszky, the heir of István Pekáry. These letters reveal the phases of a friendship but at the same time I - and the Hungarian Dance Archives - became the owner of valuable documents of art-, culture- and period history. I felt obliged to provide copies of these writings for a public collection for researchers of all times as they contain very important, sometimes moving or astonishing information. I have published some of them in the current issues of "Tánctudományi Tanulmányok" and "Tánctudományi Közlemények". Right now I am working on the publication of these "Pekáry letters" together with the much respected ones addressed to me. I will present some excerpts to illustrate the never-ceasing interest of the Master towards his friends, homeland and the moments of his international success.


Szabó Gábor: Apámról, Szabó Ivánról

Nem hiszem, hogy nekem kell Szabó Iván táncos, koreográfus, együttesvezető munkásságát méltatnom, noha sok személyes emlékem van ezirányú munkásságáról is. Szabó Iván szobrász volt. Még középiskolás korában került a Százados úti művésztelepre, s itt ismerkedett meg anyámmal Gábor Móricz festő leányával. (A festő többek között rajz sorozatot készített a Gyöngyösbokréta előadó egyéniségeiről.) A fiatal szobrászra a Magyar Csupajáték londoni vendégszereplésekor 1939-ben erőteljesen hatottak a British Múzeum görög, etruszk, mezopotámiai, indiai szoborgyűjteményei. Korai domborművei laposak, vésettek, mint az egyiptomi, mezopotámiai reliefek. Szobrai összefogott, egyszerűen kezelt formák, de a táncoló bronz kisplasztikák vibrálóan izgalmasak. A ritmus igen fontos volt számára. Táncolók, lányok, lovak, madarak. Samott, terrakotta szobrok és tálak, lendületes rajzok sokaságát lehetne elemezni. Talán ide tartozik, hogy a lovaglás kedvenc sportja volt, s akár a zene- és a táncon kívül szobrászatának is legfontosabb témái közé tartozik. Faszobrai közül most a Bartók Emlékházban lévő Mandarin, a Fából faragott és a Kékszakállú domborműveket említem. Bár nem volt igazi portreista - szobrászként kiemelem - a Rábai fej remek.


Dóka Krisztina: Adalékok Szabó Iván néptánckoreográfiáinak folklórforrásaihoz és a korai színpadi néptáncművészet és a néptánckutatás kapcsolataihoz

Meglehetősen kevés, néptánckoreográfiákat valamilyen módon részleteiben rögzítő dokumentum áll rendelkezésünkre a magyar professzionális néptáncművészet első néhány évéből. Emellett töredékesek az ismereteink a művek folklórforrásairól is. Éppen ezért értékesek számunkra a szobrász-koreográfus, Szabó Iván színpadi munkásságához valamilyen módon kapcsolódó, az 1940-es évek végéről származó korai néptáncgyűjtések anyagai - elsősorban a néptáncgyűjtő, tánclejegyző Lugossy Emma gyűjtései -, valamint az ezek ihlette Szabó Iván koreográfiák dokumentumai. Több szempontból izgalmas számunkra e dokumentumok vizsgálata. Egyrészt rámutatnak, milyen módon inspirálta kölcsönösen egymást e korszakban a színpad és a néptánckutatás/néptáncgyűjtés, másrészt e források közelebb visznek bennünket a néprajzi gyűjtések során valamilyen módon megörökített néptáncok és a színpadi feldolgozás viszonyához. Szabó Iván néptánckompozíciói esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy helyenként közvetlen utalásunk van a néptáncgyűjtésre, amelyből a koreográfia készült, máshol közvetve következtethetünk a kapcsolódásokra. Néhány esetben mind az "eredeti" néptáncok, mind az ebből készült koreográfia valamilyen módon rögzítve lettek, így betekintést nyerhetünk a táncok értelmezésének és a koreográfiaszerkesztésnek a korabeli gyakorlatába, illetve általában a korai színpadi néptáncművészetnek és a néptánckutatásnak a kapcsolataiba.

Data to the folklore sources of Iván Szabó's folk dance choreographies and to the connections of early staged folk dance art and folk dance research

There are rather few documents as to the detailed folk dance choreographies from the first years of professional Hungarian folk dance art. Similarly our knowledge about the folklore sources of these works is fragmented. That is why the early material of folk dance collections somehow related to the stage art of sculptor-choreographer Iván Szabó are of special importance to us. Primarily these are notes from the end of the 1940s by collector Emma Lugossy and the documentation of Iván Szabó's choreographies inspired by them. The analysis of these documents is exciting for us for a number of reasons. On one hand they highlight the mutual inspiration of the stage, folk dance research and dance collection in the given period. On the other hand they take us closer to the relationship between folk dances denoted during folk material collecting and their representation on stage. We are lucky to discover hints at the given dance collecting from which the choreography was made in Iván Szabó's folk dance compositions at places, in other cases we can deduce these links. In a few cases both the "original" folk dances and the choreography based on them were denoted enabling us to have an insight into the early practice of dance interpretation and structuring a choreography, more generally into the relationship of early staged folk dance art and folk dance research.


Péter László: Emlékeim Nádasi mesterről

68 évvel ezelőtt, 1950-ben alakult meg az Állami Balettintézet, amelybe ugyanekkor kerültem be növendékként. Az Intézet megalakulása előtt az Opera működtetett egy iskolát, amelyet Nádasi Ferenc vezetett. Ebből az intézményből kerültek ki az Opera vezető szólistái, többek között Kovács Nóra, Csinády Dóra, Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Pásztor Vera, Szarvas Janina, Rab István, Fülöp Viktor, Vashegyi Ernő, Sallai Zoltán és még sok nagyszerű művész. A Balettintézet megalakulásával az iskola beolvadt az új intézménybe. Két évvel az alakulás után kezdtem járni Nádasi mester óráira. Ekkortól kezdtem megtapasztalni tanítási módszerét. A mester nagyon egyszerű órákat tartott, de nagyon nehezeket. Technikailag nagyon magas követelményei voltak és megmutatott, elmagyarázott minden egyes lépést, amit újonnan tanított nekünk. Látszott rajta, hogy ő maga is egy nagyon jó technikás táncos volt és megvolt az a képessége, hogy nemcsak pontosan tudta szakmailag, de képes volt azt átadni, elmagyarázni a növendékeinek. Ezt nagyon kevés mester tudja. Az órái rendkívül változatosan tartotta, minden nap másra fektette a hangsúlyt. Munkássága, művészi és oktatói tevékenysége mára legendává vált.

My remembrances about master Nádasi

The Hungarian State Ballet Institute was established in 1950, 68 years ago. I was accepted there as a student this very first year. Before the foundation of the Institute the Opera House was running a school, led by Ferenc Nádasi. This school had trained the leading solists of the Opera, among others Nóra Kovács, Dóra Csinády, Gabriella Lakatos, Zsuzsa Kun, Vera Pásztor, Janina Szarvas, István Rab, Viktor Fülöp, Ernő Vashegyi, Zoltán Sallai and many more great artists. With the establishment of the Ballet Institute the two schools merged. Two years after the beginning I started to attend master Nádasi's classes and experience his teaching methods. He held very simple but extremely difficult classes. His technical requirements were very high but he showed and explained each step which was new to us. One could see that he himself was a dancer of good technical abilities and expertise and he was also able to pass his knowledge on to his students. Few masters are able to do that. His classes were manifold, putting the stress on something different every day. His oeuvre, artistic and pedagogical activity has become legendary.


Karczag Márton: Az Operaház digitális archívumának kiépítése

Az Operaház 2014 tavaszán, a Richard Strauss Fesztivál apropóján kezdte el építeni a digitális archívumát, mely nemsokára a nagyközönség számára is nyilvános lesz. A színház első 130 évének valamennyi operaelőadása teljes szereposztással bekerült a rendszerbe, május óta a balettek felvétele zajlik.

Jelenleg ketten dolgozunk az adatfelvételen: Wellmann Nóra muzeológus a fotókat digitalizálja és rögzíti, én pedig az előadásokat veszem fel a régii színlapok, illetve az Emléktárban őrzött úgynevezett Kockás könyv segítségével.

Először a konferencia résztvevőinek szeretném nyilvánosan bemutatni az OperaDigiTár elevezésű rendszert, mely a világ nagy színházaihoz hasonlóan kutathatóvá teszi az Operaház előadásait. A rendszer alapja a legelterjedtebb magyar múzeumi feldolgozó program, a monari, melyet a fejlesztők direkt az Operaház részére specifizáltak. Elsősorban Nádasi Ferenc táncosi és koreográfusi munkásságának mentén szeretném bemutatni mit tud jelenleg a DigiTár és mi az, amiben még fejlesztésre szorul.

Creating the digital data base of the Opera House

The Opera House started to construct its digital archives in spring 2014 on the occasion of the Richard Strauss Festival and it is soon going to become available for the public. Each and every opera performance from the first 130 years of the theatre together with its full cast is included in the system, and the ballet performances have been under digitalization since May. At present, two of us are working on the data entry: Nóra Wellmann, museologist is digitalizing and recording the photographs, whereas I am recording the performances with the help of old playbills and a so called Checked book, kept at the archives. I would like to introduce the "OperaDigiTár" system to the participants of the conference for the first time which similar to the great theatres of the world, makes the performances of the Opera House available for research. The basis of the system is the most popular Hungarian museological processing system, the so called monary, which was developed and specified particularly to for the Opera House. First of all, I would like to introduce how "DigiTár" functions and point out where it should be developed illustrating it with Ferenc Nádasi's work as a dancer and choreographer.


Macher Szilárd: Nádasi balettóra Menyhárt Jacqueline 1993-as órája alapján

Nádasi Ferenc mester Enrico Cecchetti tanítványa volt, akárcsak Három iskolateremtő egyéniség: a közöttük lévő kapcsolat is igazolja, hogy a balett nemzetközi nyelv, iskolái egy tőről fakadnak a nyilvánvaló eltérések ellenére. A magyar iskola megteremtője Nádasi volt, aki jól ismerte a magyar táncosok adottságait, temperamentumát és a tehetségükben rejlő lehetőségeket. Így egyértelmű volt, hogy nélküle nem lehetett létrehozni a szovjet-orosz mintát követő balettakadémiát, és nem lehetett figyelmen kívül hagyni tapasztalatait, tudását a metodika kidolgozásakor. A balett nyelve folyamatosan változik, alkalmazkodik a világ elvárásaihoz. Ma már aligha hasonlítanak a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékeinek gyakorlatai azokhoz, amelyeken az Állami Balett Intézet első növendékei, Nádasi mester tanítványai felnőttek.

A hagyományaink ismerete azonban csak hasznunkra válhat, így vállalkoztam arra, hogy Menyhárt Jacqueline 1993-ban megtartott Nádasi óráját betanítsam hallgatóimnak (ez lesz a rekonstrukció rekonstrukciója). Így ők is megismerkedhetnek Nádasi mindennapos gyakorlataival, jellemző kombinációival. Számukra és az őket néző társaik számára így személyes élménnyé válhat a Nádasi örökség: már nem csak a gimnázium és egy terem névadója lesz ő, hanem közvetve harmadik generációs mesterük, "tánc- dédapjuk". Én Nádasi egyik tanítványától kaptam a Mester óráját, amit most továbbadok magam is.

A ballet class by Nádasi on the basis of a 1993 class of Jacqueline Menyhárt

Master Ferenc Nádasi was a student of Enrico Cecchetti, similarly to Agrippina Vaganova. Three personalities who have created a model. he connection among them illustrates the view that ballet is an international language, its model-schools go back to the same stem despite obvious differences. The creator of the Hungarian model was Nádasi who was fully aware of the abilities, temperament and possibilities deriving from the talent of Hungarian dancers. It was clear that no ballet-academy following in the footsteps of the Soviet-Russian model could be founded without him. His experience and knowledge proved essential when working out the methodology for it.

The language of ballet is constantly changing, adapting to the requirements of the world. The exercises practised by the present students of the Hungarian Dance Academy hardly resemble those performed by the first students, the students of master Nádasi in the State Ballet Institute. At the same time we can only benefit from knowing about our traditions. That is why I have undertaken the task of instucting the class of Nádasi taught by Jacqueline Menyhárt in 1993 to my own students - as a reconstruction of the reconstruction. This way they will find out about the everyday exercises and characteristic combinations of Nádasi. For them and their fellow students watching them the Nádasi heritage can become a personal experience: he will not only be a famous name their secondary school and a room bears but will become their third generation master, a kind of "dance great-grandfather". Once I was given the watch of master Nádasi by one of his students and I am going to pass it on on this occasion.